A kobaltos rendszerek jellemzően a régi, jól bejáratott ipari folyamatokban használatosak, az akadémiai területen nem örvendenek akkora népszerűségnek a ródiumos rendszerekhez képest. Alkén izomer-elegyek hidroformilezésére azonban még mindig kedveltek a kobalt tartalmú rendszerek. A 6.2. fejezetben láthattuk, hogy a HCo(CO)4 alkén izomerizációra az egyik legalkalmasabb katalizátor. Az izomerizáció rendkívül gyorsan végigfut az alkénen és noha a belső alkének termodinamikailag kedvezményezettek, az átalakulások aktiválási szabadentalpiagátjai alacsonyak. Ugyanakkor, ahogy a 8.3 is utalt rá, a terminális alkének reaktivitása a formil csoport kialakítása szempontjából jóval nagyobb, mint a belső alkéneké. Ha ezt a két tényt összerakjuk, akkor kijön a Curtin-Hammett kinetika egyik tankönyvi esete. A 8.7 ábra a “láncfutásos” izomerizáció/hidroformilezés kombinációt foglalja össze.
Egy-két példát érdemes még megemlíteni, ahol a kobalt-tartalmú katalizátorok alternatív oldószerekben felülmúlják a “hagyományos” reakciót.
A CoII/TPPTS rendszer kétfázisú közegben hosszú szénláncú terminális olefinek katalizátoraként (a kobaltos rendszerekhez képest) viszonylag enyhébb körülmények között (100 C, 90 bar) bizonyult aktív katalizátornak, bár a lineáris regioszelektivitás elmaradt a Rh/TPPTS rendszerétől. A felületaktív anyagok alkalmazása nem csak a konverzióra volt jó hatással, de elősegítette, hogy a reakció végén ne kerüljön kobalt só a szerves fázisba.
Egy másik kétfázisú kísérletben Chauvin and Olivier-Bourbigou piridin alkalmazásával az oktakarbonil-dikobalt diszproporcionálódását segítették elő [Co(py)6][Co(CO)4] ionpárrá. Ionfolyadék oldószerben, viszonylag enyhe körülmények között (100 °C, 130 bar) az ionos katalizátor 1-hexén hidroformilezése során jó aktivitást mutatott, és az ionos rendszert teljes mértékben sikerült megtartani az ionfolyadék fázisban. Nagynyomású IR kísérletekkel kimutatták, hogy a reakció a szerves fázisban megy végbe neutrális kobalt karbonil katalizátorral, a piridin szerepe pedig a rendszer visszaalakítása ionpárra, ami aztán az ionfolyadékban marad.Haumann et al. [2003], Hébrard et al. [2007]