A katalitikus ciklusok jellemzően több lépésből állnak, így a konszekutív modell (ha sokszor túlzott leegyszerűsítést is jelent) alkalmazható. A 4.16 egyenlet a legegyszerűbb esetet vázolja fel, amikor is a kiindulási anyagból (A) egy köztitermék (B) keletkezik, majd abból a termék (C). A két részlépést és
sebességi állandókkal jellemezhetjük.
Kezdeti feltételként (ha ), rögzíthetjük, hogy
,
. A differenciálegyenlet-rendszer megoldása és a behelyettesítések után a három anyag koncentrációjára az alábbi egyenleteket kapjuk:
![]() |
Ha a reakciónkhoz még egy további lépést hozzáadunk, akkor már három sebességi állandóval kell számolnunk:
![]() |
(4.18) |
![]() |
A négyismeretlenes közönséges differenciálegyenlet-rendszer megoldása (itt nem részletezett módon) numerikusan történt, a négy komponens koncentrációjának időfüggése a 4.2 ábrán látható. A két koncentráció-idő profil összehasonlítása egy fontos jelenségre hívja fel figyelmünket, mely alapvető korlátot jelent bizonyos reakciók intermedierjeinek kísérleti úton történő tanulmányozásához. Ha ugyanis az utolsó részlépés a sebességmeghatározó, akkor elvileg a reakció intermedierjeit spektroszkópiai úton be lehet azonosítani. Ha azonban az első két lépés valamelyike a sebességmeghatározó lépés, akkor az “leárnyékolja” az összes többit. Az alsó példánál a B
C lépés jóval lassabb, mint a zárólépés, így C intermediert gyakorlatilag nem látjuk az oldatban annak igen kis koncentrációja miatt.