Az olyen vegyipari termékeket, mint az acetaldehid, vinil-acetát, vagy vinil-klorid sokáig acetilénből állították elő. Az 1950-es évek végétől kezdve gazdaságossági szempontból az etilénkémia kezdte felülmúlni az acetilénkémiát.
A Wacker-eljárás egy jelentős ipari folyamat, amely etilén oxidálásával acetaldehidet állít elő (10.1 ábra). Ezt a módszert eredetileg a német Wacker Chemie vállalat fejlesztette ki az 1950-es években. Az eljárás különlegessége, hogy homogén katalízis segítségével történik, általában palládium(II)-klorid (PdCl2) és réz(II)-klorid (CuCl2) jelenlétében.
A reakció az alábbi részfolyamatokra bontható szét:
![]() |
(10.1) |
![]() |
(10.2) |
![]() |
(10.3) |
A hidroxipalladálásnak nevezett szakasznál a protonvesztés a víz nukleofil támadásával jár együtt (3). Fontos megjegyezni, hogy itt a koordinált vízből keletkező OH- ligandum lesz a nukleofil ágens, a koordinálódó vízmolekula csak ennek helyére lép be átmenetileg. Általában ezt a lépést tartják sebességmeghatározónak, bár vannak szerzők, akik szerint a kloridion disszociációja még ennél is lassabb. A -hidroxialkil komplexből eztán távozik a víz, így lesz szabad koordinációs hely a
-eliminációhoz (4).
A következő lépésben az alkén ékelődik be a Pd-H kötésbe (5), majd egy protonvesztés kíséretében távozik az acetaldehid termék a palládiumról. A CuCl2 ezt követően regenerálja a [PdCl4]2- katalizátort (6). A levegő oxigénje, sósav jelenlétében a réz(I)-kloridot visszaoxidálja réz(II)-kloriddá, így válik teljessé a többkörös katalitikus ciklus.
A Wacker-eljárás során keletkező melléktermékek minimalizálhatók, és a használt katalizátorok újrahasznosíthatók, ami környezetbaráttá teszi az eljárást.