![\includegraphics[width=0.9\textwidth]{hidrogen/rhhidrneutral}](img241.png)
|
Magát a HRh(CO)(PPh3)3 komplexet ki lehetett kristályosítani és a röntgendiffrakciós mérések visszaigazolták, hogy ezen 18-elektronos komplex trigonális bipiramis szerkezettel rendelkezik, ahol a trifenilfoszfin ligandumok két ekvatoriális helyet foglalnak el.
Az alkénnel történő hidrogénezéses reakció mechanizmusát Wilkinson elsősorban kinetikai vizsgálatokkal térképezte fel. Yagupsky et al. [1969] Eszerint, az aktív 16 elektronos katalizátor egy PPh3 ligandum disszociációjával jön létre, ami a koordinálódó alkénnel egy trigonális bipiramis szerkezetű komplexet alkot (1). A koordinált alkén vándorlásos beékelődéssel aztán alkil csoporttá alakul (2). Az ismételten síknégyzetes komplexszel a dihidrogén reagál egy oxidatív addícióban, ennek következtében oktaéderes szerkezetű ródium(III)-dihidrid komplexet kapunk (3).
A hidrogenolízis második lépése az alkán reduktív eliminációja, mely visszaadja a síknégyzetes HRh(CO)(PPh3)2 katalizátort. Ezen utolsó lépés a sebességmeghatározó, a többi részlépés egyensúlyi folyamat. Tulajdonképpen ennek is köszönhető, hogy a reakció mechanizmusát, annak lehetséges köztitermékeit spektroszkópiailag tanulmányozni lehetett.
Számolni kell még a 
-eliminációval, ami felelős lehet a gyakran tapasztalható izomerizációs mellékreakcióért. Ennek sebessége befolyásolható a ligandum sztérikus hatásaival, ugyanis a nagy térkitöltésű szubsztituensek nem kedveznek a szekunder alkillánc létrejöttének.
A reakciósebességet a foszfin ligandum mennyisége is befolyásolja. A túl nagy foszfin koncentráció az aktív katalizátor mennyiségét lecsökkenti, mivel a prekurzor komplexben gátolja a foszfin disszociációját.