A palládium(II) redukciója

Természetesen van lehetőség Pd(0) prekurzorral is dolgozni, ebben az esetben nincs szükség a Pd(II) redukciójára. A kereskedelemben kapható Pd(PPh₃)₄ komplexből két ligandum disszociációjával jön létre a Pd(PPh₃)₂ katalizátor. Az első disszociációs lépés exergonikus (³¹P NMR-rel vizsgálva deuterobenzolos oldatban nem is látszik a tetrakisz komplex, csak a trisz, hacsak sok ekvivalens trifenilfoszfinnal nem nyomjuk el visszafelé a reakciót), a második mérsékelten endergonikus. A gond igazából a Pd(PPh₃)₄ nehézkes tárolása, mivel a komplex levegőre meglehetősen érzékeny. A difoszfint tartalmazó rendszerek, például a Pd(dppp)₂ jóval könnyebben tárolhatók – csakhogy ennek fejében jóval nehezebb az egyik ligandumot disszociáltatni. Ha mindenképpen Pd(0)-ból akarunk kiindulni, megoldás lehet még a Pd₂(dba)₃ (dba=dibenzilidén-aceton).

A legtöbb esetben viszont könnyebben kezelhető Pd(II)-vegyületekből állítják elő 'in situ' a Pd(0) katalizátort. A szélesebb körben alkalmazható palládium-acetátnál a foszfinnak kulcsszerepe van: miközben foszfin-oxiddá alakul, a Pd(II)-t Pd(0)-vá redukálja ecetsavanhidrid kiválása kíséretében (7.1. ábra, a).Csákai et al. [1999]

**7.1. Ábra:** Pd(OAc)₂ (a) és PdX₂L₂ (L=monofoszfin; X=halogén) (b) redukciója.
$\includegraphics[width=\textwidth]{keresztkapcs/PdX2red}$

Foszfint tartalmazó komplexből is végbemehet a redukció; ilyenkor trialkil-amin szükséges, ami iminium sóvá alakulva szolgáltatja a $\beta$ -eliminációhoz szükséges hidrogént. A PdL₂ katalizátor kialakulása végül HX reduktív elimnációval megy végbe (7.1. ábra, b).

**7.2. Ábra:** Pd(OAc)₂ redukciója foszfinmentes környezetben.
$\includegraphics[width=90mm]{keresztkapcs/Plessred}$

Ha foszfinmentes a környezet, a trietilamin önmagában képes a palládium-acetát redukálására. Heck-reakció esetében a jelen lévő olefin is elviheti az egyik acetátot a palládiumról, a HPdOAc redukciójához viszont már itt is kell a trietilamin (7.2. ábra).