(CO) vegyértékrezgés miatt. Folyadékfázisú mérésekkel ezen komplexek koncentrációja is jól mérhető, így kinetikai mérések végrehajtására is van sok esetben lehetőség.
A fém-karbonilok gyakran kiindulási anyagok (szubszsztrátumok) a szintézisekben, még gyakrabban a CO “szemlélődő” ligandum, melyek egyrészt stabilizálják a komplexeket a termikus és/vagy oxidációs hatásokkal szemben, másrészt a donor-akceptor hatásukkal befolyással vannak a komplex elektronszerkezetére.
Az átmenetifém-karbonil komplexek nagy változatosságban fordulnak elő. Számos, és nem csak karbonilező katalizátor (vagy katalitikus ciklusban intermedier) tartalmaz CO ligandumot is változatos számban (pl. a cisz- és transz-HRh(CO)(PPh3)2). Biner, vagy homoleptikus karboniloknak nevezzük azokat a komplexeket, melyek kizárólag karbonil ligandumot tartalmaznak. Ezek egy része egymagvú (pl. Cr(CO)6), kétmagvú (Co2(CO)8), de találunk fém-fém kötést tartalmazó klasztereket is (Ru3(CO)12, Rh4(CO)12).
Hálás tulajdonsága a karbonil komplexeknek, hogy IR spektroszkópiával jól mérhetők és azonosíthatók, az intenzív és a többi rezgéstől viszonylag jól elkülönülő (CO) vegyértékrezgés miatt. Folyadékfázisú mérésekkel ezen komplexek koncentrációja is jól mérhető, így kinetikai mérések végrehajtására is van sok esetben lehetőség.