A szerves ligandumok egyfelől csoportosíthatók a töltésük szerint; többségük semleges vagy negatív töltésű (anionos). Előbbi kategóriára példa a karbonil (CO) vagy foszfin (PR3) ligandumok, míg az utóbbiak közül a hidridiont (H-), az alkil ligandumokat (formálisan R- képlettel jellemezhető karbanionok), vagy a halogenidionokat (F-, Cl-, Br-, I-) emelhetjük ki. Néhányukról érdemes kicsit több szót ejteni.