Az alkilidén, vagy más néven karbén ligandumok fő jellegzetessége, hogy a kapcsolódó (jellemzően trigonális planáris) szénatomjuk kettős kötést alakít ki az átmenetifémmel. Általános képletük LnM=CR1R2. A karbén komplexek, vagy karbenoidok legegyszerűbbike a metilén karbént tartalmazó komplex (LnM=CH2), melynek kötésrendszere két C-H kötéssel, egy hibridpályával, és a szénatomra lokalizált
pályával modellezhető. Katalitikus szempontból elsősorban az alkén metatézis esetében bírnak kiemelt jelentőséggel, mint katalizátor prekurzorok. A fent említett Schrock-karbéneken kívül az utóbbi időben előtérbe került az N-heterociklusos karbének (NHC) alkalmazása is. Noha elsősorban az NHC elnevezés vert gyökeret, helyesebb ezeket stabilis karbén néven illetni, ugyanis némelyikük nem csak N-szubsztituált részletet tartalmaz és nem is feltétlenül gyűrűs vegyületek. Néhány példa stabilis karbénekre a 3.3 ábrán látható.
A nitrogén stabilitásra gyakorolt hatása összetett. A -elektronszívó és
-elektronküldő hatása jelentős töltéskiegyenlítő szerepet tölt be. A gyűrűben magános párok a szén-szén kettőskötéssel együtt ugyancsak stabilizáló hatásúak. Az N-szubsztituenseknek szintén fontos szerepe van az elektronikus hatásuk révén. Emellett, a nagy térkitöltésű csoportoknak kinetikus stabilizáló hatása is van, azaz a szén magános párja reagensek által kevésbé támadható.Hopkinson et al. [2014] Érdekes megfigyelés volt például az Arduengo-karbén esetében a szén-monoxiddal történő reaktivitás, pontosabban annak teljes hiánya. Egy “hagyományos” karbén, például metilénkarbén, CO jelenlétében heves és exoterm reakcióban ketént eredményez. Az Arduengo-karbén esetében ketén még CO nyomáson sem keletkezett.Dixon et al. [1995]